Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Cadence a semmiből bukkant elő, rámugrott és átölelt. A kölyök puszta erejétől hátra botladoztam, mire visszanyertem az egyensúlyomat.

– Cadence! – mordult rá Finlay. – Nem támadhatsz csak úgy le embereket.

– Sajnálom, Alfa. Csak örültem, hogy látom – mondta Cadence. Nagy, szomorú kutyaszemekkel nézett rám.

– Semmi baj. Én is hiányoltam – mondtam neki, és átöleltem, mielőtt letettem a földre. – Mi