Sable szemszögéből:

*Nap közben elzsibbaszthatom magam a munkával, elveszhetek a forgalmas műtőben. De éjszaka a hiánya úgy csap le rám, mint egy árhullám.*

*Úgy érzem, csak a kötelességemnek teszek eleget – lélegzem, dolgozom, úgy teszek, mintha minden rendben lenne.*

*Amikor elcsendesedik minden, a hangja, a mosolya, a karjai melege mind visszatér, és újra meg újra széttépi a szívemet.*

Így aztá