– Éhezem – értett egyet, de ahogy rám nézett, arra engedett következtetni, hogy nem az ételre gondol.

Nevettem, és a konyha felé menekültem. – Igazi ételre, Caelan.

– Jó – kiáltott utánam –, de én főzök. Te csak ülj ott és légy gyönyörű.

Caelan a tűzhely mellett állt, csak egy fekete hálóalsót viselt, és csupasz hátizmai hullámzottak, ahogy tojásokat forgatott a serpenyőben. Sötét haja kissé kócos