Caelan felém nézett.

– Köszönöm, Sabi.

Feltapogattam a homlokán lévő aggódó ráncokat. – Emlékszel, mit mondtál, amikor elkezdtünk randizni? Azt, hogy hagynom kellene abba a köszöngetést mindenért.

Halvány mosoly suhant át az ajkán.

– Nos, most én mondom neked ugyanezt. – Gyengéden megszorítottam a kezét.

– Szeretlek, Sable. Menj haza és pihenj.

Felálltam, egy lágy csókot nyomtam a homlokára, mielő