[Harmadik személy szemszögéből]

Mihály forrongott a dühtől.

Biztos volt benne, hogy a sors nem más, mint egy kegyetlen, hideg ribanc sötét humorérzékkel.

Tudta, hogy nem a legjobb, ha ilyen brutális módon ront ki az ebédlőből. De mivel a türelme és az önuralma másodpercről másodpercre gyorsabban fogyott, sietve ki kellett vonulnia. Nem akarta, hogy Evelin meglássa azt az oldalát.

Legalábbis még ne