[Evelyn szemszögéből]

– Olyan jó, hogy újra itt vagy, Evelyn – mondta Nina vidám mosollyal.

Beleegyeztem Wendy meghívásába, hogy másnap délutáni teára menjek hozzá. Valamiért még mindig nem voltam biztos benne, hogy mit érzek azzal kapcsolatban, hogy visszatérek a régi kerékvágásba. Valahogy erőltetettnek tűnt az egész.

Nem éppen arra vágytam, hogy visszabújjak a szobámba; de még mindig úgy érezte