-Vera-

– V, indulnunk kell – nyomja Noah egy puszit a homlokomra.

Nyögök egyet.

– Még tíz perc – mondom, és a karjaiban megfordulok, hogy elforduljak tőle.

Kuncog.

– Gyere már, nem késhetünk, és még csomagolnod is kell.

– Áhh – mondom, és minden porcikám nehezebbnek érzem, mint kellene.

Aludtunk vagy négy-öt órát, mióta kihagytuk a vacsorát, de még mindig nehéznek és fáradtnak érzem magam.

Kelletl