Ynanna szemszögéből:

Még mindig azon gondolkodom, miért nézett rám Roger úgy, ahogy, de eszem ágában sincs hagyni, hogy ez elvonja a figyelmemet arról, amit Kaelannel terveztünk.

Ma nem érzem magam olyan kimerültnek, mint általában, és a képek és sikolyok sem villannak fel olyan gyakran, mint más napokon. Ahogy befordulok a sarkon, máris karok húznak magukhoz, mosoly ül ki az arcomra, ahogy a feje