Izzy szemszögéből:

Kilépek a nappaliból egy házikóban, ami valahogy ismerősnek tűnik, és hallom, hogy léptek sietnek a folyosón. Ahogy felnézek, látok egy kislányt, aki felém rohan, utána egy fiú. Amikor meglátnak, hatalmas mosoly jelenik meg az arcukon.

Még gyorsabban rohannak a folyosón, és pillanatok alatt mindkettőt a karjaimba zárom. "Hol vannak az én kis ördögeim?" - hallom a ház hátsó részé