Alayah szemszögéből:

– Rendben, ideje ebédelni – mondja Anton, miközben az ajtó felé sétál, én pedig megforgatom a szemem, bár ő nem látja. Mindannyian követjük Antont ki az irodából, hogy felmenjünk az étkezőbe, és már látom a lépcső tetején a nőstényeket, ahogy a Társaimat nézik. Topáz halkan morog, ahogy egyre feljebb megyünk a lépcsőn. – Szia, Nero. Üdv itthon, ha bármire szükséged van, csak k