Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Milyen sivár! Milyen képtelenség!
Nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak, ahogy őt néztem. Egy halvány, gúnyos mosoly biggyedt a szám sarkába.
Rám pillantott, szemei ismét elsötétültek, majd lehajtotta a fejét és megcsókolt. – Mondd a nevemet! – parancsolta.
Összeszűkítettem az ajkaimat, és oldalra billentettem a fejem. Lehunytam a szemem, nem akartam látni őt.
Vékony ajkai a fülemnél időztek, han