Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Milyen sivár! Milyen képtelenség!

Nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak, ahogy őt néztem. Egy halvány, gúnyos mosoly biggyedt a szám sarkába.

Rám pillantott, szemei ismét elsötétültek, majd lehajtotta a fejét és megcsókolt. – Mondd a nevemet! – parancsolta.

Összeszűkítettem az ajkaimat, és oldalra billentettem a fejem. Lehunytam a szemem, nem akartam látni őt.

Vékony ajkai a fülemnél időztek, han