– Hogy hozzak valamit enni – motyogta.

Nekem?

– Tényleg nem vagyok éhes. Esküszöm. – Már nem voltam kislány. Ha éhes lettem volna, csinálhattam volna magamnak enni. De ő nem figyelt rám, és csak ment lefelé tovább. Újra könyörögnöm kellett: – Késő van. Rossz lesz tőle a gyomrom, és holnap nagyon megszenvedem.

Erre megállt és a tekintetét rám szegezte. – Biztos, hogy nem vagy éhes?

– Igen, nem vagy