Láttam, hogy már későre jár, ezért rászóltam: – Ashton, ideje lefeküdni.

Ashton letette a telefonját. A szája sarka apró mosolyra húzódott, miközben átható, sötét tekintetét rám szegezte.

Összepréseltem az ajkamat, és rámeredtem. Ezt a mosolyát mindig is túlságosan vonzónak találtam ahhoz, hogy valódi legyen.

– Miért mosolyogsz?

A szemei felcsillantak, ahogy felkiáltott: – Boldog vagyok!

*Hát pers