Anneliese-nek nem volt erre válasza.

Erőltetett, merev mosolyt erőltetett az arcára. – Nagyon sajnálom, ami azon a reggelen történt. Tartozom neked egy rendes bocsánatkéréssel, én… –

Jonathan megfordult, félbeszakítva a mondatát.

– Ez nem hangzott őszintén. Gyere be. Van számodra valamim. –

Követte őt befelé, nyugtalanul. Egyetlen pillantás elég volt, hogy megállapítsa, ez az egész emelet az övé.