A hatalmas függönyként lógott rajta az ing, időnként felfedve a kulcscsontjait és karcsú lábait.

Finnick elfordította a fejét, arca gyorsan vörösödött.

Mindig is büszke volt önuralmára, mégis kénytelen volt néhány korty jéghideg vizet inni, hogy megnyugodjon.

Vivian leült az asztalhoz, észre sem véve rajta semmi furcsát.

– Ma délután visszamegyek – mondta Finnick az étkezés felénél. – Te is jössz?