Rachel másnap reggel felébredt.

– Anya, végre felébredtél! – Vivian egyszerre volt boldog és aggódó. – Hogy érzed magad? Fáj még a seb?

– Jól vagyok. Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam – szólt a gyenge Rachel, alig hallhatóan.

Rosszul érezte magát Vivian aggódó arcát látva, és minden erejével megpróbálta megsimogatni a kezét. Soha nem tettem hozzá sokat az életéhez, csak folyton bajt okozok neki,