– Tényleg? – kérdezte Vivian könnyekkel a szemében Finnicktől. Ő volt az egyetlen reménye.

– Persze – válaszolta Finnick, letörölve a könnyeit és megsimogatva az arcát. – Jól lesz. Bízz bennem, jó?

– É-én bízom – bólogatott Vivian hevesen. – Ha azt mondod, hogy jól lesz, akkor jól lesz. Hiszek neked.

– Jó. Megnézzük először?

– Semmiképp sem! – kiáltotta Vivian, ismét izgatottan. – Nem mondtam neki