– Tökéletes vagy a szememben – szakította félbe Finnick. – Vivian, tudom, kibe szerettem bele. Szeretlek, nem számít, mennyit változtál, nem számít, hogy még mindig az a Vivian vagy-e, akivel öt éve találkoztam. Te vagy a szemem fénye.

Könnyek gördültek le az arcán, ahogy a szemébe nézett. Valami megmozdult benne mélyen. Vajon ez igaz? Vajon a szívéből beszélt?

Úgy érezték, mintha ők maradtak voln