Látva a szeretett nő gyötrődő arckifejezését, Finnick szívébe olyan fájdalom hasított, hogy alig kapott levegőt. Felkapta a karjába, és a bejárati ajtó felé rohant.

Miközben rohant, ezt mondta: – Vivian, én vagyok az, Finnick. Hallasz engem? Én vagyok Finnick. Próbálj meg kitartani még egy kicsit. Azonnal orvoshoz viszlek.

Mögötte Hunter sürgetően kiáltott: – Már szóltam a szobalánynak, hogy hívja