*DECLAN*

Mély, nyugtató lélegzetet véve a napozóágyakhoz sétáltam.

– Jaj, a mi kislányunk elfáradt – gügyögte Tessa, miközben az alvó Leah-t a karjába vette, én pedig elrendeztem a holmijainkat.

– Declan – szólított.

– Igen? – kérdeztem, anélkül, hogy ránéztem volna.

– Valami baj van? Olyan csendes vagy.

Egy erőltetett mosolyt préseltem ki magamból. – Minden rendben. Csak fáradt vagyok.

Mosolygott