– Akkor egyél többet – mondta Declan.

A steak és a libamáj itt igazán finom volt. Egyfolytában ettem pár falatot.

– Ma nem reggeliztél, ugye? – kérdezte hirtelen Declan.

– Hogy lett volna rá időm? Majdnem kilenc volt, mire felkeltem, és ma elkéstem – puffogattam az arcomat válaszolva.

Amint megláttam a sötét szemeit magam előtt, megmagyarázhatatlanul elpirultam, és az elmémben felvillant a tegnap