Ezúttal Leah nagyon szófogadó volt. Elkísért, hogy leüljünk a padra és nézzük a távoli tájat. Nem hisztizett a csúszda miatt, nem szaladgált, hanem engedelmesen velem tartott.

A távoli naplementét nézve, leírhatatlan érzés fogott el.

"Apa! Apa!"

Ekkor Leah hirtelen kinyúlt, a távolba mutatott, és kiabált.

Felnéztem, és láttam egy fekete öltönyös férfit, aki felém sétált.

Gyorsan megtapogattam a sz