Edie egész éjjel a másnapi árverésre gondolt, és nem aludt jól. Hajnalban merült álomba. Nem tudta, álmodott-e, mert korábban is ezen járt az esze, és most tényleg az édesanyjáról álmodott.

Tizenkét éves volt akkor. A kórházi szobában édesanyját a rák kínozta, és az arca egyre sápadtabb lett. Edie az ágya mellett ült, és csak sírt. Nem tudta, mit tegyen.

– Edie… – szólította gyengén az édesanyja.