A dühe, akár egy vulkán, égette a lelkét.

Scarlet még mindig próbálta mosolyra húzni a szája szélét, hogy a lehető legjobban mosolyogjon előtte.

Ez a mosoly olyan volt, mint a pajzsa, ami mindig megvédte minden ártalomtól. Soha nem vette le az arcáról.

Még amikor sírt is, ő volt a legbüszkébb és legszebb.

Scarlet felemelte a tekintetét, és rászegezte a szemét, majd megkérdezte: "Hogy mondhatsz ily