– Dehogyis – mondja Lance, és a karjaiba veszi Andreát.

Andrea lehunyja a szemét, és hagyja, hogy Lance felvigye a lépcsőn. Leonie őrült nevetése szűrődik be az ablakokon, és Andrea megrázkódik. Még mindig látja a gyűlöletet Leonie élettelen, üres tekintetében. Andrea felnyög és megrázza a fejét, próbálva elfelejteni a kísérteties képet.

Éles és hirtelen fájdalom hasít belé – úgy érzi, mintha ke