Úgy érezte, a világa darabokra hullik abban a pillanatban, amikor Angeline a földre zuhant. Mintha a világ véget érne, és ő csak kölcsönkapott időn élne. Akkor ízlelte meg először a félelmet.

Abban a rövid másodpercben az agya megvadult, egyik gondolatról a másikra cikázott. Még Istenhez is imádkozott, és kész lett volna alászállni a Pokol kilenc körébe is, csak hogy a lány élve kerüljön ki ebből.