Látva, hogy a férfi egyetlen szót sem szól még azután sem, hogy már jó ideje szemrehányást tett neki, Marilyn mellé ült, és sírva eltakarta az arcát.

Aztán újabb önsajnálatba kezdett. "Ó, milyen nyomorult élet ez! Azt hittem, számíthatok rád, hogy egy kicsit jobb életünk lesz, de itt vagy te, és olyan kőszívűen és közömbösen viselkedsz. Szívemet-lelkemet beletettem abba, hogy kedvesen bánjak veled