\"Takarodj!\" Lilian sosem félt a fenyegetésektől.

Arcul csapta a férfit.

Aztán letörölte az ujjait a szeme láttára.

Ezt követően hevesen eltolta magától, és az étkezőasztalhoz ment.

A körülöttük álló szobalányok megrémültek.

<Hunter urat ismét megütötték.

Annyira sajnálatra méltó volt.>

Sajnálták Stephent. Olyan jóképű és gazdag volt. Nem értették, miért hagyja, hogy így bánjanak vele.

Stephen ar