"Imádom a csirkeparmigiana-t, és a mi szakácsunk készíti a legjobbat, amit valaha ettem, igaz, Anders?" – mondja a férjére nézve. Neki is félig a szájában van az étel, nyilván nem számított rá, hogy bevonják a beszélgetésbe.

"Nos, nem bélszín szarvasgombás vajjal, de elég jó" – mondja, egy titkos mosollyal az arcom felé fordulva. Visszamosolygok. "Akkor legyen csirkeparmigiana" – mondom az omegána