Ahogy nézem, ahogy a társam elsétál, a szívem olyan könnyű, mint egy tollpihe, Anders lép oda hozzám.

– A Holdistennő mindig jól csinálja, nem igaz?

– Nem tudom, hogy mindig, de velem biztosan jól csinálta.

Amikor már nem látom, Andershez fordulok. – Milyen segítséggel gondoltál Anders?

Elkezdünk a hivatalom felé sétálni. – Nos, Rik engem bízott meg a határaink gyenge pontjainak megerősítésével. G