Lisa még jobban küzdött. Kicsit meglazítottam a szorításomat a nyakán, hogy rendesen tudjon levegőt venni.

– Jó – mondta, forgatva a szemét. – Elmondom. De leülhetnénk legalább?

Kelletlenül elengedtem Lisát, és elálltam az ajtót, hogy ne tudjon elmenni. Újra forgatta a szemét, odasétált egy fatönkhöz, és keresztbe tett lábakkal leült a szélére.

– Tudod – mondta, visszatekintve a partira –, ugye tu