A pénztáros lassan lehúzta a termékeinket, miközben egy pillanatra sem vette le rólunk a szemét. Az intenzív cigarettaszag egyértelműen tőle áradt. Már annyira erős volt, hogy majdnem öklendeztem, és éreztem, ahogy könnyezni kezd a szemem.

– Tizenhétszázötven – mondta rekedt, érdes hangon. Enzo átnyújtott neki egy húszezrest. – Kér zacskót?

– Igen, kérem – válaszolta Enzo, próbálva lazának tűnni.