– Tudunk... tudunk szánni egy kis időt? Hogy gondolkodjunk? Hátha akkor rájövünk, mit is akarunk valójában – suttogtam.

Enzo bólintott, álla a fejem búbját súrolta. – Igen, megtehetjük, Nina. Szánunk annyi időt, amennyi kell, hogy eldöntsük, mi a helyes nekünk. És bármi is legyen ez a döntés, együtt fogjuk meghozni.

…

Arra ébredtem, hogy Enzo karjaiban fekszem, a fejem kényelmesen a mellkasá