Nina

Apám az antik íróasztala mögött ült, a diófa fénye tükröződött a szemüvegén. Ilyenkor, amikor joviális arca komolyabbá vált, ez az ember nem csak az apám volt; ő volt az Alfa Király.

– Ülj – parancsolta, az íróasztala előtti bőr székekre mutatva. Enzóval pillantást váltottunk, mielőtt engedelmeskedtünk.

– Nina – kezdte, letéve a szemüvegét –, el akarod magyarázni, mi történt ma este? És hogy