A pincér odajött, egy ismerős arc, aki erőltetett mosollyal köszöntött minket. – A szokásost?

– Igen – válaszolta Enzo, visszaadva az étlapokat. Bólintott, és magunkra hagyott minket, nem maradt más, csak a feszültség, amit magunkkal hoztunk.

– Gondolkodtam – kezdtem, egy szalvétát pörgetve a kezemben. – Arról, amit mondtál – az ultimátumról. Ezt nehéz feldolgozni 48 óra alatt, Enzo. Nem tudom, ak