Mintha a levegő is sűrűbb lett volna körülöttünk. A tejes turmixaink olvadni kezdtek, a sült krumpli kihűlt, de egyikünk sem mozdult. A zenegép új számra váltott, betöltve a köztünk lévő teret.

– Akkor most mit csinálunk? – kérdeztem végül, a hangom alig volt több, mint suttogás.

– Bárcsak tudnám – válaszolta Enzo, szorítása a kezemen erősödött.

– Egyáltalán meg akarod tartani a babát? –