Nina

Enzóval beszálltunk a bérelt autónkba, és elindultunk az étterem felé. Enzo vezetett, a szeme az utat figyelte, de úgy tűnt, mintha a gondolatai valahol máshol járnának. Talán a csapaton.

– Szóval – kezdtem, hogy megtörjem a csendet –, Mila… érdekesnek tűnik.

Kuncogott. – Ja, az biztos. Nagyon komolyan veszi a munkáját, de ezt tisztelem benne.

– Legutóbb is ilyen barátságos volt veled,