Nina

Valamikor biztosan könnyű álomba szenderültem, mert az ajtómon való kitartó kopogás rántott ki az álmok homályából.

Pislogtam, zavartan, és a szemem a kis éjjeliszekrényen lévő órára tévedt. Már délután kettő is elmúlt. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokáig aludtam.

– Gyere be – szóltam, még álmosan.

Az ajtó kinyílt, és édesanyám lépett be a szobába. – Drágám – mondta anyám, eltakva a mögötte l