Enzo

„Enzo…”

Nina fölém kerekedett, hosszú, sötét haja függönyként omlott körénk. Egyszerre mozdultunk, ahogy már ezerszer tettük; lehajolt, meleg, apró kezeit a mellkasomra szorította, és gyöngéd csókokat kezdett elhinteni az állam vonalán és a nyakamon.

Halk nyögést hallattam, és fölnyúltam, hogy karcsú csípőjét a kezemben tartsam, ujjaimat finoman a puha bőrébe mélyesztve. Cserébe a csípőjét ho