Enzo sóhajtott, és odasétált hozzám. – Szerintem gyönyörű vagy.

– Úgy nézek ki, mint egy porcelánbaba. Ez nevetséges. Én nem vagyok királynő.

– Hé. Semmi ilyesmi. – Enzo hangja gyengéd, mégis határozott volt, miközben karjai hátulról átkaroltak, állát a fejem búbjára támasztotta, miközben a tükörben tanulmányozta a tükörképemet. – Minden porcikádban az a királynő vagy, akinek születtél.

Szip