Becca.

A La Loggia teraszán ültünk egy fehér napernyő alatt, a könnyű szellő játszott az asztalterítővel és a napernyő anyagával.

„A fiúk” a közelben álltak, de kezdtem megszokni a jelenlétüket, és hagytam, hogy beleolvadjanak a háttérbe.

– Hogy ízlik a gyümölcs? – kérdezte James, villával mutatva a rendelésemre.

Valamilyen piteféle volt, ha tippelni kellett volna, de tészta nélkül. – Kifogástalan