Beca.

Remegve ültem a kanapén egy pohár vízzel a kezemben, és belebámultam. James keze megnyugtatóan a vállamon volt, de nem éreztem, hogy megnyugodnék. Fojtott zokogás tört fel a mellkasomból, és mély levegőt vettem néhányszor.

– Becca – mondta James lágyan. – Ezen is átjutunk. Elment az esze, és nincs magánál. Így nem sokra képes. Kétlem, hogy hallgatni fog rám, hogy hagyjon békén, de ez nem oly