*Olívia*

– Olívia! – rontott be Dahlia a vendégszobába, amit elfoglaltam, hatalmas vigyorral az arcán.

Felkaptam a fejem, épp időben ahhoz, hogy felugorjon az ágyra. A paplan megugrott, ahogy Dahlia mellém huppant, kiskamaszlányként kuncogva.

– Feltételezem, jól ment? – mosolyogtam, felpillantva a könyvből, amivel az időt ütöttem. Becsaptam, és a figyelmemet a szertelen legjobb barátnőmre fordítot