*Olivia*

Amint behajtottunk a kocsifelhajtóra, vonakodva csúsztam vissza a saját ülésemre. Az arcom kétségkívül élénkvörös volt, mivel tudtam, hogy reggelre tele lesz a nyakam csókokkal. Giovani erre egy meglehetősen önelégült mosolyt küldött nekem, miközben igyekeztem a pólómat a nyomok fölé húzni.

Giovani elkísért a szobámba, és vonakodva váltam el tőle.

– Jó éjt, Olivia – mondta halkan.

– Éjsza