*Giovani*

– Jó éjt – kiáltott utánunk Olivia, a padlót nézve, miközben határozottan becsukta a kollégiumi szobája ajtaját.

Alessandro és én egymásra bámultunk, egyikünk sem mozdult egy pillanatig sem, ahogy csendbe burkolóztunk. Üres tekintet volt az arcán, és nem tudtam megmondani, mire gondol éppen.

Általában nyitott könyv volt, de azt hiszem, tényleg megtanulta, hogyan álcázza az érzelmeit.

– N