*Olivia*

A reggel eljött, ahogy mindig. A nap fénye átszűrődött a nyitott függönyökön és az alvó arcomra vetődött, megzavarva szendergésem. Összehúztam az arcom a hirtelen fényességtől és ásítottam, ahogy az oldalamra fordultam.

Olyan közel voltam ahhoz, hogy újra elaludjak, amikor egy halk morajlást hallottam. A szemem hirtelen kinyílt, és üresen bámultam a falat, képtelenül felismerni a hangot,