*Olivia*

Felnéztem Giovannira, könnyekkel a szememben. Olyan gyengéden tartott, és én annyira szerettem volna azt mondani neki, amit hallani akart, de egyszerűen nem tudtam. Őszintének kellett lennem vele. Még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy összetöröm a szívét.

– Nem tudom – suttogtam, képtelen voltam hangosabban kimondani a szavakat. – Nem tudom, hogy bírom-e ezt az életet.

Bár nem húzódott