*Olivia*

– Gio – nyögtem, ahogy az ölében ültem, és a takart farkán dörzsöltem magam. Éreztem a körvonalait a nadrágján keresztül, percről percre egyre nagyobbra nőtt, ahogy a csupasz punimat rányomtam, kergetve azt a mámort, ami annyira elkábított.

A szövetnadrágja örökre foltos marad, az biztos – kétezer dollár repül az ablakon –, de egyikünk sem törődik ezzel most.

A kezét végighúzta a combom s