*Giovani*

Becsuktam az üres gyerekszoba ajtaját, elhalványítva Olivia és Dahlia sírásának kettős hangját. Gabriele kemény szemmel bámult rám, de túlságosan lefoglalt, hogy megpróbáljam kitalálni, mire gondol.

Egy részem semmire sem vágyott jobban, mint hogy elintézze a problémát, én pedig összeomoljak a padlón a feleségemmel. Arra az üres kiságyra nézve úgy tűnt, nincs más megoldás, mint sikítani.