*Tallon*

Áthajoltam az asztalomon, és az alaprajzokat néztem, de egyáltalán nem tudtam rájuk koncentrálni. Úgy tűnt, mostanában csak Natália feltűnő kék szemeire és arra tudok gondolni, ahogy selymes barna haja tökéletesen keretezi őket.

Sóhajtottam, és megdörzsöltem a homlokom, idiótának éreztem magam. Valószínűleg nem is emlékszik rám. Számot cseréltünk, de több mint egy hete nem hallottam felől